2017. március 29., szerda

VIII. Gyermelyi Pálinkaest



VIII. Gyermelyi Pálinkaest


Eltelt egy év és, ahogy tavaly, úgy ebben az esztendőben is összegyűltek Gyermelyen azok a pálinkakészítő mesterek, akik benevezték féltett kincsüket, hogy arról szakértői véleményt, bírálatot, és elismerést kapjanak. Az elmúlt egy év természetesen nem múlt el változások és fejlődés nélkül. Időközben megalakult a Magyar Magánfőzők Pálinka Egyesülete, amelynek elnökévé éppen az itteni verseny főszervezőjét Nagy Attilát választották meg. Így az Egyesület, a Gyermelyért Faluvédő Egyesület, és Gyermely Község Önkormányzata közös támogatásával immár egy méreteiben jelentősebb verseny jöhetett létre. Ezt mi sem bizonyítja jobban más, mint a megmérettetésre jelölt 118 ital. A zsűri is bővült a megnövekedett tétel szám miatt. Az értékelés 3 bizottságban folyt, amelyek vezetője ezúttal is Balogh Krisztián volt a Czetis Ház tulajdonosa, Pálinkamester. Továbbá Nagygyörgy László a Wesling Kutatóintézet munkatársa, pálinka szakértő, és jómagam Muth József, a Muth Pince pincemestere, pálinkabíráló vettünk részt az értékelésben. A 3 bizottság munkáját további két-két fő segítette, akikkel konszenzust kialakítva hozták meg a döntést. Ebben a komoly munkában a község polgármester asszonya, Kókai Rita is kivette a részét. Az eredményhirdetés előtt szakmai fórum is zajlott, amelyet Ugrics Attila a NAV munkatársa tartott igen komoly érdeklődés mellett. A Pálinkaest rangját az is emelte, hogy Popovics György a megyei Közgyűlés Elnöke, és dr. Völner Pál országgyűlési képviselő is érdeklődve vett azon részt. Aztán elérkeztünk az est fénypontjához. A nagyterem zsúfolásig megtelt résztvevőkkel. A díjak kiosztását a szervezők azzal színesítették, hogy a helyi férfi Dalárda, és a bátai Badra Hastánccsoport szórakoztatta a megjelenteket. A zsűri ezúttal is szigorú, de következetes volt, így született 18 arany, 31 ezüst, és 25 bronz elismerés. A legjobbak közül további különdíjak is kiosztásra kerültek, így Gyermely legfinomabb Pálinkája címet: Fülöp Tamás Irsai Olivér szőlő pálinkája, Gyermelyi Pálinka Est legfinomabb Pálinkája: Koblencz János sárgabarack pálinkája, a Szakmai zsűri Champion díját: Göldner Emil Presenta barrique szilva pálinkája kapta. Végül a Magyar Magánfőzők Pálinka Egyesület Vándordíja került kiosztásra, amelyet Muth Pince Cserszegi Fűszeres törkölypálinkájának ítéltek oda. Az est jó hangulatához az is hozzájárult, hogy a Magánfőzők Pálinka Egyesület elnökségi tagjai bemutatták a megjelenteknek egy-egy díjnyertes italukat, így kóstolhattunk a Gyermelyi Nagy Attilától egy Meggy pálinkát, a Szegedi Németh Józseftől egy Málna pálinkát, és végül a Bátai Muth Pincétől pedig éppen a különdíjas Cserszegi fűszeres törkölypálinkát. Szükség is volt ezekre az italokra a disznótoros vacsora elfogyasztásához. Természetesen a Magánfőzők Egyesülete is közben bemutatkozott, hiszen róluk eddig még keveset hallhattak. A folytatásban éjszakába nyúló beszélgetés, poharazgatás következett, amely során tovább erősödött a pálinkakészítők közti barátság, hiszen éppen ez a lényege az ilyen pálinkás esteknek. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki anyagilag, vagy éppen munkájával hozzájárult az est sikeréhez, és biztosak vagyunk abban, hogy jövőre ismét találkozunk itt ebben a dombokkal ölelt településen.


Muth József
 


2017. március 28., kedd

Bemutatkozás



Bemutatkozás

Kedves Hölgyeim és Uram!
Tisztelt pálinkát kedvelő barátaim!


Mindenekelőtt egy igen kedves mentoromat Béli Gézát szeretném szellemiségében idézni: Pálinkások pálinkáról csak pálinkával a kezükben beszéljenek!
Ha nagy ívű beszédet szeretnék mondani, akkor úgy is kezdhetném, mint ahogy egy rendezvényen a hungarikumokért felelős miniszter, hogy itt jelen van a szakma sava-borsa már csak azért is, mert a szakma sava borsa maga a fogyasztó. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, sőt, mint általában nekünk, Magyaroknak ezúttal is sikerült egy pofon egyszerű dolgot, úgy megbonyolítanunk, úgy összekuszálnunk, mint a pálinkatörvényt. Régi mozgalmi időkből származó szlogen szerint állíthatnánk, hogy „ez a harc lesz a végső”. Mert bizony, ha valaki még nem tudja, harc folyik a pálinka frontján is. Harc még pedig jó ideje. Tudom, hogy most jogosan felmerülhet Önökben, hogy jó-jó, de mi köze ehhez egy bemutatkozásnak. Röviden szólva, éppen ez. Igen ez a színfalak mögött, és a törvény papír sorai között dúló értelmezési harc volt az, amely jó magként szárba szökkentette ezt a gondolatot. Mondhatnánk azt is, hogy végre egy olyan gondolat, amelyet nem felülről eszeltek ki csavaros háttér szándékkal, hanem valóban a nagybetűs magyar nép elméjéből pattant ki, mint annyi sok jó gondolat a történelmünk során. E gondolatnak a neve: Magyar Magánfőzők Pálinka Egyesülete.
A magyar ember már évszázadok óta készít pálinkát, hol jobbat, hol rosszabbat, hol titokban, hol legálisan, de egy biztos ezek az elkészült italok mindig elfogytak, mert csak annyi készült belőlük, amennyi szükséges. Később nyilván jöttek létre az otthonfőzők mellett bérfőzdék is a történelem során, ahol azok az egyszerű emberek készítették el itókáikat, akiknek vagy ideje, vagy éppen késztetése nem volt arra, hogy otthon tegyék ezt. Itt is csak mindig annyi párlat készült, amennyi szükséges volt, vagy éppen amennyi gyümölcse termet a gazdaembernek. Aztán az időben elérkeztünk a rendszerváltás környékére, ahol jó kapitalista ösztönökkel megáldót emberek megérezték ebbe a pénzszagát, és létre hozták a nagyszeszipari cégek gondolatán a kereskedelmi főzdéket. Rengeteg pénzt, tudást, mert valljuk be, hogy az is van náluk ömlesztettek bele a technológiai fejlesztések mellett. Rá is zúdult a magyar népre a jobbnál-jobb pálinka, csak hát a költségeknek, és a felfokozott marketingnek következtében ennek piaca csak leginkább a felső tízezerben vált elérhetővé. No meg hát azért azt is el kell ismernünk, hogy a pálinkakészítés azért nem robotízálható, mert így akárcsak a régi nagy szeszipari cégeknél éppen a lényeg veszik el, ez pedig a gyümölcs lelke, a készítőjének a lelkivilága. És ez az egyediség, ez a megismételhetetlenség, ez a korlátozottsága adja vissza a hely, az idő, a gyümölcs és az ember bonyolult szisztémáját, a Hungarikumot.
Ebbe az idő intervallumba már mi magunkat is bele tudjuk helyezni. Dolgozott három pálinkát szerető ember az ország három különböző pontján. Nem is ismerték egymást, igazán még csak hírből sem. Készítgették italaikat féltő gondoskodással, amelyekkel versenyről-versenyre indultak. Hiszen azért az igényes otthonfőző szereti tudni, hogy az általa elkészített nedű mégis hol helyezkedik el ezen az igen széles pálinkás palettán. Szeretném hinni azt, hogy ezek a dolgok meg voltak valahol írva a Jó Isten nagy forgatókönyvében, mert anélkül, hogy e három ember kereste volna egymással a kapcsolatot, a sors úgy rendezte, hogy útjaik találkozzanak. E találkozás, a közös érdeklődés, és a pálinka volt az, amely előbb barátságot, majd közös szakmai gondolkodást hívott létre. Ennek szüleménye lett az Egyesület. És mint minden Egyesületnek, ennek is kell képviselnie valamit. Csak egy kicsit néztünk körül a hungarikumokkal terhelt hazánkba, és itt feltétlenül szeretném leszögezni, hogy nem csupán a csonka Magyarországra gondolok, és máris százával találtunk olyan, mondhatni kollégákat, akik a milyenkhez hasonló cipőben járnak.
A már az előbb említett magocska bennünk nődőgélt, de igazából akkor szökkent szárba mikor találkoztunk, és tápanyag került erre a magocskára. Ma, az otthonfőző itala évszázadok óta először nem nevezhető pálinkának. Ma, az otthonfőző itala évszázadok óta először nem ajándékozható. Ma, az otthonfőző itala évszázadok óta először nem nevezhető Hungarikumnak. Ezek a tiltások azok, amelyek egyre határozottabban fájnak ennek a szakmai rétegnek, amelynek okán egyre többen gondoljuk úgy, hogy közösen gondolkodva kell fellépnünk érdekeink védelmében. Igazán nem másokkal szemben kívánunk kardot rántani, nem a többi szereplőt támadva akarunk elismerést szerezni, csupán azt a jogot szeretnénk visszakapni, amelyet biztosan tévedésből vettek el tőlünk, miszerint a megtermelt gyümölcseinkből, saját üstjeinkből kifolyó, féltet kincsünket ismét Pálinkának nevezhessük, és szabadon, büszkén dicsekedhessünk velük, mint gondos szülő, a tisztelettudó, hálás gyermekével. Ez a Magyar Magánfőzők Pálinka Egyesület szellemisége, aki egyetért ezzel, annak köztünk a helye.
Végül szeretném megköszönni Németh Józsefnek, Nagy Attilának a barátságot, amelyet a pálinka szeretette szőtt köztünk, és mindazoknak, akiket azóta is e gondolatmentén ismerhettem meg. És ez sokkal fontosabb, minden kupánál, oklevélnél, mert éppen ez a pálinka lényege, hogy teret, és időt nem ismerve egy életre összeköt bennünket.
További szép estét! További pálinkás barátságokat kívánok mindannyiunknak, mind magam Muth József, mind az Egyesület elnöksége nevében!
Egészségünkre.


Az Úr 2017. esztendejének, március havának 11. napján.